Szerelem (~1946)
Jó. Gyönyörű vagy Nofretéte.
Mert egy istent föltaláltam.
Love
Good. You are beautiful, Nefertiti––
I have invented a god.
Éj (1948)
Sűrű az éj, csillagokkal sűrű,
Teli az út, langy homokkal teli,
Dereng a tó lent láhatatlanul,
És mocorog, de azt se hallani.
Night
The night is thick, thick with stars,
The road is dense, crammed with warm sand,
Down creeps the lake invisible,
Quivering, but unheard.
Amikor (1969)
Amikor én istent faragtam,
kemény köveket válogattam.
Keményebbeket, mint a testem,
hogy, ha vigasztal, elhihessem.
When
When I sculpted God,
I picked out hard stones.
The hardest, like my body,
So that, if anything, I would believe in it.
Lázár (1969)
Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.
Lazarus
As he sat up slowly, near his left shoulder
Ached every muscle of a whole life.
His death tearing from him like gauze.
Thus is the labor of rising again.
A tárgyak
Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szivemben boldogok a tárgyak.
Objects
The blocks aloft. They stand in midday light.
In my heart the objects are happy.
A tárgy fölött
Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását –
hiszem a test feltámadását.
Above the object
Because there is light above every object.
The trees glow like the polar circles.
They come in sequence, a dawning infinity,
ninety-two elements in a halo,
each bearing its own image above –
I believe in the resurrection of the body.